Snír Péter

A coachingban, mint más segítő foglalkozásokban vagy a tanácsadásban, különböző intervenciós technikákat alkalmazunk ahhoz, hogy a változási folyamatot előmozdítsuk, és a kitűzött célt elérjük. Ezúttal a konfrontáció művészetével és acsönd erejével foglalkozunk részletesebben.

Különbséget teszek a technika és módszer között. Egy módszer, mint például a pszichodráma, Nlp, gestalt, csoportdinamika, vagy kérdőív is lehet adott esetben egy "technika", amellyel a coaching során dolgozom. Felfogásom szerint a módszer sok apró technikából épül fel és ezen intervenciók együttes alkalmazása adja meg a módszert és annak jellegét.

Kérdezésről, valamint aktív meghallgatás technikákról elég sokféle irodalmat lehet találni. A konfrontáció fontosságáról sokan írnak, de bővebben nem kerül kifejtésre mi is a lényege, és hogy is kell azt alkalmazni. Úgy gondolom, ez nem véletlen, mivel a konfrontáció az egyik legnehezebb technika, intervenció. Ahogy azt később kifejtem, a konfrontáció egyfajta konfliktus, azt pedig sokan kerüljük.

Van coaching irányzat, ahol azt tartják jónak, ha a coach csak a kérdezési technikára szorítkozik (nem konfrontálnak). Vannak, akik szelíd konfrontációról beszélnek és van iskola, mely konfrontatív coachingot hirdet.

Mi a konfrontáció?

Az értelmező szótár szerint a konfrontáció: szembesítés, szembeállítás, egybevetés, álláspontok éles szembekerülése. A konfrontálásra akkor kerül sor, ha az egyik félben valamilyen mértékben felgyülemlik a feszültség és ő ezt csökkenteni, oldani akarja. A konfrontálás következményében a konfrontáló félben ugyan csökken a feszültség, de ez az energia nem vész el, hanem konfrontáló hatással a másik félben keletkezik valamilyen feszültség. A konfrontáció minőségétől függ, hogy a másik félben keletkezett feszültség hogyan oldódik: a konfrontált visszavág, magában tartja a feszültséget vagy a konfrontációt elfogadva, változtat a viselkedésén, gondolkodásán és hozzáállásán. A konfrontációban megnyilvánul bizonyos agresszivitás, hatalom és erő. A szembesítést a helyzet tisztázása végett tesszük. Egy megnyilvánulást ütköztetünk a valósággal (tény, helyzet, megnyilvánulás stb.). Tárgyi szinten két tartalmat vetünk össze, ám kapcsolati szinten viszonyról, és a viszony tisztázásáról szól a konfrontáció.

A hétköznapi és a művészi (professzionális) konfrontáció

Hétköznapjainkban elég sok tapasztalatunk van a konfrontációkról, melyek nem tudatosak és irányítottak: "Ezt megint nem csináltad jól... Így nem beszélünk...Ostoba vagy... Te sem vagy különb... Mert te ilyet nem is csinálsz?... Jobban tennéd, ha hallgatnál..."

Az ilyen és hasonló konfrontációkból nem vagy kevésbé lehet tanulni, ugyanis nem leíróan fejezi ki a problémát. Nem derül ki, hogy mi a baj, nem specifikus, hanem általános, lehet támadó és ezzel sértő is. A hétköznapi konfrontációban a folyamat nincs kezelve és irányítva. Nem azzal foglalkozik, hogy az mennyiben segíti/támogatja a másikat a fejlődésben, hogy mi lesz az adott intervenciónak a következménye. Bár az ilyen jellegű konfrontációknak is célja a változás elérése, de hatásában nagyon sokszor nem éri el azt. Ezáltal a konfrontáló csak a saját feszültségét oldja (ventilál), míg a másikban is feszültség megnövekszik, mivel a szembesítés (beszólás, beolvasás stb.) nem világos számára. A konfrontált a felgyülemlett feszültséget támadással (pl. vitával) vagy meneküléssel (pl. nyeléssel) igyekszik oldani. Az irányítás kicsúszik a konfrontáló kezéből.

Ezzel szemben a művészien (professzionálisan) alkalmazott konfrontációban - például a coaching során - az irányítás a konfrontáló kezében van. A konfrontáló tudatosan van jelen a folyamatban és világos számára az elérendő hatás. Így a konfrontációban irányított konfliktus keletkezik, amely a tartalom és a viszony (kapcsolat) tisztázása miatt történik. Példaként említek egy gyakori jelenséget: a coacholt mosolyogva meséli el a számára fájdalmas történetét. Ebben a helyzetben a coach két jelenséget (tényszerűséget) ütköztethet: a fájdalom és a mosoly disszonanciáját:

"Úgy tűnik a története inkább vicces, mint fájdalmas, mert mosolyogva mondja." vagy
"Mindig mosolyog, ha valami fájdalmas?" vagy
"Nem tudom komolyan venni a fájdalmát, mivel mosolyogva mondja."

Ebben a tudatos folyamatban a cél az, hogy a másik változtasson bizonyos viselkedésén, példánknál maradva az érzés és annak kifejezése kongruens legyen.

A következő részben megtudhatja, hogyan segítheti a konfrontáció az egyént.

(A cikk egyes részei Dr. Otto Hürter és Elisabeth Hürter nyomán íródtak)

Snír Péter
Coach, csoportdinamikai tréner

 http://indynamics.hu/blog/intervenciok_a_coachingban_konfrontacio