Gelei András

Amikor nem ér semmit az El Camino - Inspiráló vagy bénító vezető vagy?

2014. december Figyelő online

Amíg az ember nem tart tükröt őszintén maga elé, nem jöhet létre valódi változás -mondja Gelei András, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. 2014. decemberében arról beszélt a Figyelő Online-nak, hogy a vezetők lelki megújulásra való készsége kreatívvá, eredményesebbé teszi az egész munkaszervezetet.

Hajnali háromkor küldött üzleti partnerének e-mailt az egyik budapesti pénzügyi cég vezetője, s alig hitt a szemének, öt perc múlva már meg is kapta a választ. Ez mutatja, hogy a teljesítményhajsza, a megfelelési kényszer, s a mobilkommunikációs eszközök mennyire felforgatják az életünket. Az egyensúly felborulásának pedig egyre erősebben mutatkoznak a jelei - mondta lapunknak Gelei András, a Budapesti Corvinus Egyetem Szervezeti magatartás tanszékének docense, egyben az ICG szenior tanácsadója. A menedzsment tagjainak fáradtsága, frusztráltsága az egész szervezetre kihathat. Márpedig a vezetés érzelmi-lelki egyensúlya alapvető a szervezet lelkülete, egészségessége, vitalitása szempontjából. Optimális esetben érzékeli a vezető, ha valami nincs rendben, ilyenkor szakmai segítséget kér, a régi keretek közül azonban nem egyszerű kitörni.

ELMARADT CSODA

Divat csúcsvezetők körében az el Camino- út, ám sok esetben félreértése a zarándoklatnak. Elmennek tíz napra, két hétre, egy hónapra, hogy bebizonyítsák a világnak, kibírják erővel. Fogukat összeszorítva végigmennek az úton, s csodálkoznak, hogy az ég adta világon semmi nem történik. "Amíg az ember nem tart tükröt őszintén maga elé, nem nyílik meg, és nem néz szembe saját esendőségével, több alázat, érzékenység, figyelem és jóindulat nem alakulhat ki benne, s valódi változás sem jöhet létre"- magyarázza Gelei András, aki évtizedek óta szervezetfejlesztőként, coachként dolgozik együtt felső vezetőkel és menedzsment teamekkel. Anselm Grün bencés szerzetesre hivatkozva teszi hozzá: "Nem jó, ha egy vezető zaklatott, de az sem, ha szavaival vagy tetteivel megsebez másokat. A vezető feladata az, hogy növelje az életet maga körül". Márpedig a menedzsment tagjainak magatartása alapvetően határozza meg a közösség lelkiségét, inspirálja vagy bénítja azt. Ha a vezető világos értékrend alapján vezeti a szervezetet, éles helyzetben megmutatkozik, hogy melyek a csak vallott értékek, és melyek azok, melyeket ténylegesen is követ. "Ha valaki nem él egy adott elv szerint, hiába ért vele egyet, kritikus helyzetben nem aszerint fog cselekedni"- hangsúlyozza a Corvinus oktatója.

VÁLLALATI ÉRTÉKLISTA

Az önáltatás veszélyes, tudattalanul mégis sokszor becsapjunk magunkat. A személyes fejlődésben, a lelki úton ezért nincsenek instant megoldások, gyors receptszerű módszerek minden helyzetre. Meg kell ismernünk önmagunkat, s ez a befelé figyeléssel, a szembenézéssel kezdődik. Ennek során elkerülhetetlenül felismerjük, hogy lényünknek nemcsak napos oldala van, hanem árnyékos is, így vagyunk teljesek. Ez az önmegismerés különösen fontos akkor, ha emberekkel foglalkozunk, ha mások a gondjainkra vannak bízva, amint a vezetőknek is. Hogy valóban észlelni tudják, milyen is az általuk irányított szervezet kultúrája, bizalmi szintje. Van-e tere a nyílt, tiszta, őszinte kommunikációnak vagy elfojtják, esetleg büntetik azt? A vállalati értéklistán szerepel-e az emberhez méltó bánásmód, az együttműködés, a partneri viszony, s hogy tényleg eszerint működnek-e? "Milyen gyorsan, és milyen hangvételben reagálnak kollégáik visszajelzéseire? Jó szándék vezérli-e őket éles helyzetben, s jó szándékot feltételeznek-e másokról is, konfliktushelyzetben is? "A szervezet fejlesztő-coach tükröt tart, de ez semmiképpen nem öncélú, mert jobb minőségű cselekvéshez, döntéshez, eredményesebb működéshez vezet" - mutat rá Gelei András.

MINDENHATÓ FŐNÖK

A jó vezető, az egészséges lelkületű szervezet képes nyíltan szembenézni önmagával, a realitással. Nem áltatja magát rózsaszín képpel, hogy vele aztán minden rendben, ugyanakkor nem is marcangolja önmagát, nem ragad bele az önsajnálatba. Mindkettő a valósággal szembeni ellenállás, egyformán ártalmas az eredményességre. Hogy szükség van-e a változásra, azt a tünetek mutatják: nem születnek meg döntések, kibeszéletlen konfliktusok, pártoskodás, félelem-kultúra uralkodik. Van, ahol már azt sem merik elmondani, hogy nem jól működnek a dolgok, mert a vezetés olyan képet ápol magáról, hogy tökéletes, mindenható, mindentudó. Megfogható jel az is, ha eláramlanak a tehetségek, mert azt érzik, ebben a közegben nem lehet kibontakozni; de az is, ha minden határidővel csúsznak vagy ha a divíziók teljesen különböző irányba húznak. Minden szervezet életében lehetnek krízis időszakok, ám ha folyamatosan negatív jelenségek uralják a mindennapokat, a belső bűnbakkeresés és gyanúsítgatás helyett meg kellene állni, s feltenni a kérdést, vigyázunk-e a közös lelkiségünkre. Mustó Péter jezsuita atya tanításaira utalva a Corvinus oktatója kiemeli, a spiritualitás az élet növekedésével függ össze. A szervezet lelkisége így a szervezet életereje, mintegy immunrendszere ha jól működik, nem tudható, mennyi betegséget véd ki, ám ha baj van vele, sorra jönnek a gondok. Ezért lenne fontos időről-időre foglalkozni a szervezet lelkületével, s feltárni, mi a valós helyzet. Melyek a már most is jól működő, életerőt kifejező elemek és mi az, ami csökkenti az életet, ezért, változtatandó, fejlesztendő, kiiktatandó?

CSENDESSÉG

Ehhez közösségi és egyéni szinten is befelé figyelésre, önmagunk felé irányuló valódi megnyílásra és radikális őszinteségre, lelkiismeretvizsgálatra van szükség. S mindenekelőtt kíváncsiságra és bátorságra. "Ha tudjuk is, hogy tökéletesen soha nem sikerülhet, törekedhetünk arra, hogy fejlődjünk és jobbak legyünk, alázatosak, hogy ne csapjuk be magunkat és egymást sem, s hogy elbírjuk annak a feszültségét, hogy nemcsak szép és napos oldalunk van, hanem árnyoldalunk is" - húzza alá Gelei András. A Corvinus oktatója úgy véli, ideje lenne megállni vagy lassítani abban a rohanásban, amit az üzleti világ diktál magának. Paradigmaváltásban vagyunk, ha nem is tömegével, de van igény az elcsendesülésre. Ezért társaival egy olyan intézet létrehozásába fogott, amely a szervezeti és vezetői bölcsesség, kiegyensúlyozottság és lelkiség tere és ápolója lehet. A nemrégiben tartott "Kapolcsi lassú" elnevezésű programjukon a meghívott vezetők valóban elcsendesedtek, s e közösen megteremtett, tápláló és feltöltő közegben mély emberi szinteken, újfajta módon tudtak összetalálkozni önmagukkal, egymással, saját vezetői-szervezeti helyzetükkel, elakadásaikkal, de egyben cselekvési lehetőségeikkel is. Ha a vezető tudatosan foglalkozik magával, a többiek is jobban tisztelik és szeretik, mint azelőtt. Éppen azért, mert nem kimenekült egy nehéz helyzetből, az önmagával való szembenézésből, hanem mert keresztülment, átküzdötte magát és megújult. Mint az el Camino vagy egy tíznapos csendmeditáció esetében. A fejlődés része az, hogy a vezetők megtanulnak elengedni. Engedik, hogy mások is döntsenek, felelősséget vállaljanak, kibontakozzanak. Nem akar mindent jobban tudni. Az ilyen vezető inkább bölcs, mintsem csak okos. Olyan teret, tágasságot teremt, amelybe mindenki beléphet, amely mindenkit megtart, melyben ki-ki felfrissül, s visszanyeri alkotóerejét.